Nem hiszem el.Nem hiszem el, hogy máris vége ennek a csodálatos nyárnak.Erre a nyárra a barátomhoz költöztem Zaynhez.Olyan csodálatos volt.Minden napot eltölteni a világ legjobb pasijával.De vége.Most legalább 3 hétig nem látjuk egymást.Szörnyű érzés pakolni a cuccaimat.
Zayn a konyhában állt és bámult ki az ablakon.Próbálta leplezni a szomorúságát, de szegénykémnek nem sikerült.Gyűlölök most hazautazni anyámék esküvője miatt.Amióta anyámnak van ez a palija egyszerűen elviselhetetlen ott a környezet.Ki nem állhatom azt a csávót!!
Zayn óvatosan közeledett hozzám, hátulról átkarolt, erre eldobtam a táskámat.
-Muszály menned?-kérdezte már-már elcsukló hangon.
-Kénytelen vagyok.-mondam, majd megfordultam és hozzábújtam Zaynhez.
-Nem bírom ki azt a 3 hetet!Szörnyen fogsz hiányozni!
-Muszály haza mennem!Csak nem lakhatok itt nálad életem végéig!Az már olyan lenne, ha rajtad élősködnék.Most 3 hétre el kell hazamegyek, lezajlik az esküvő, azután minden erőmmel azon leszek, hogy lakást találjak a közelben..-próbáltam erős maradni, de a búcsúzkodás engem is teljesen a padlóra küldött.
Zayn kivitt a reptérre csomagolás után, és ott is hosszas búcsúzkodás után könnyes búcsút vettünk egymástól....
*******
Még 1 hét van hátra...
Mikor hazautaztam, nem számítottam rá, hogy ekkora lesz a sürgés forgás.Az esküvő után még volt 1 hét.Anya csak marasztalni akart.Nehezen, de beadtam a derekamat.Zayn már túlságosan hiányzott.Igaz minden nap beszéltünk telefonon, de az nem olyan volt, mitha itt lenne vele.
Abban az 1 hétben, lakás-és munkakereséssel töltöttem napjaim nagy részét.
Egy napon anyáék elmentek otthonról, ezért csak otthon maradtam egyedül.Nem szeretek egyedül lenni. Főleg, hogy vihar is volt.Fenn ültem a szobámban.És a TV-t néztem, mikor egyszer csak elment az áram.A telefonommal világítva lementem a földszintre és kerestem egy elemlámpát.Nagy nehezen kinyitottam a főkapcsoló dobozát,A sok vezeték között nem tudtam eligazodni.Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki átkarol hátulról és felkapcsolja a kapcsolót.Annyira megijedtem, hogy nem néztem meg, hogy ki az, automatikusan ellöktem magamtól, majd neki dobtam az elemlámpát.Mikor kinyitottam a szemem, nem hittem nekik.Zayn állt ott előttem.
-Hát drágám ez nem talált!-próbált volna közeledni hozzám, de nem engedtem neki.
-De magadnál vagy Zayn?Halálra rémisztettél te nemnormális!-üvöltöttem.
-Azért jövök ide, hogy meglepjelek és te így reagálsz?
-Hát igen képzeld el, hogy így reagálok!Valhogy máshogy is meglephettél volna!-még mindig tartottam a 3 lépés távolságot.
-De...már nem bírtam ki!Annyira hiányoztál!És bocsánat..lehet, hogy tényleg nem ez volt a legjobb ötletem.-mentegetőzött.
-Talán pont ez az.Hogy sosem találkozunk!Én nem lehetek mindig veled, ahogy te sem velem!Ez így nem lesz jó...-haraptam el a mondat végét és hátat fordítottam.
-Te...te..most szakítassz velem?Dehát...
-Így lesz a legjobb mind a kettőnknek!Ez így nem állapot!-vágtam bele mondandójába.
-Akkor ennyi volt?-kérdezte teljesen lesápadtan.
-Most menyj el Zayn kérlek...-ekkor már elcsuklott a hangom és egy könnycsepp gödült ki a szememből, de gyorsan letöröltem és a földre szegeztem a tekintetemet, hogy ne lássa, hogy mennyire fájt ezt kimondanom.
-Azt tudd, hogy n mindig is várni fogok rád!-Ez volt Zayn utolsó szava, és ekkor láttam utóljára....
R*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése