~ Anyukám halála után szörnyen magamba fordultam.. Egy-két évig tűrtem majd rájöttem,hogy egy roncs vagyok,nem éreztem értelmét az életemnek,gondoltam elkezdek egy naplót.. De nem akármilyen naplót akartam,olyat amit ha egyszer már nem leszek akkor is megtudja akárki nézni.Így a Tumblr-nél maradtam.Megcsináltam tehát a fiókomat,rengeteg időt töltöttem posztolással,lettek olyanok akik felfigyeltek rám voltak olyanok is akik csak annyit mondtak,hogy " na a vágdosós szajha ". Lehet,hogy nem mutattam ki de szörnyen esett..Minden ilyen bántás/rossz szó a lelkembe tiport.. Az egyetlen dolog amit a blogoláson kívül megszerettem az a One Direction híres fiúbandából ---> Harry Styles. úgy éreztem ő adja a reményt,hogy felkeljek,lefeküdjek,míg tudtam,hogy ő neki halvány lila gőze sincs arról,hogy ki is vagyok én.. De hát miért is ismerne *gondoltam * a sok százezer rajongó közül pont engem.
***
Egy nap,gondoltam regisztrálok TWITTERRE,hogy nyomon követhessem az én drága Haroldomat: ) Rengeteg problémám volt..Volt,hogy gyógyszereztem magam,ittam,vágtam magam.. És mind ez senkit nem érdekelt. Nemigazán voltak barátaim,egyedül a zenébe és a Tumblr-be menekültem.Sokáig követtem Harry-t és nagy vágyam,volt,hogy egyszer hátha megismer.. Végre megtudná,hogy ki vagyok,de hát gondoltam miért is pont engem,amikor egy "átlagos " lány vagyok..csak nagyobb bajokkal.. Álmodoztam,mert megtanított Harry álmodni.Reménykedve néztem meg minden nap előtt a TWITTEREMET amin általában nemsok változás volt.. Mindenki csak annyit kérdezett : Miért csinálod ezt magaddal? Mire jó ez neked? Miért kínzod magad? Ne tedd ezt..! Már lassan több lett az aggódó arc,ahány embert ismertem régebben.
***
Egyik nap szörnyű fejfájással ,szédüléssel keltem.Nem éreztem a végtagjaim,nagyon megijedtem.. Befutott apukám a szobába,és megijedt... *kórházba kerültem* Arra ébredtem,hogy sok ismeretlen,ijesztő arc,nővérek,orvosok,ápolónők jajveszékelnek körülöttem. Egyik percben megpillantottam- a még álmos,gyenge látásommal- egy jóképű gondör hajú fiút.. Azthittem képzelődök,biztos a sok gyógyszer de nem. Gyengéden megsimogatta az arcom,majd kérdezte,hogy jól vagyok-e. Annyit feleltem,hogy fogjuk rá. Nagyon levoltam képedve,látván életem értelmét.. Harry Styles-t amint karjaival engem ölel. Kimondhatatlan érzés volt.Azthittem az ölébe ugrok,de visszatartottak a csövek,infúziók. Majd megkérdeztem,hogy végülis hogy kerül ő ide-hebegve habogva- azt felelte,rám talált TWITTEREN. El sem tudtam képzelni,hogy valóra vált az én kis álmom.. Meglátta a kezem,hogy szét volt vágva.. Azóta egy ideig nála lakhattam. Egy nyugis villába költözött velem. Nagyon megszerettem,még jobban mint eddig.. Egy nap amikor hazaengedtek a kórházból eljött értem,és mint pszichológusom kezelt,foglalkozott,törődött velem,mint még senki más soha.. És kimondhatom,ő állított fel a pokolból szinte,neki köszönhetek mindent.Majd megölelt és forrón megcsókolt,úgy éreztem ő már az enyém..:)
*P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése