Február: 2 hónappal ezelőtt egy autóbalesetem volt, melynek köszönhetően amnéziám lett.Egyáltalán nem emlékeztem semmire az életemből.Mára már megismerkedtem újra a barátaimmal, rokonaimmal, tanáraimmal, osztálytársaimmal(újra), de valahogy éreztem, hogy valami vagy valaki hiányzik az életemből.Akármeddig törtem rajta a fejemet, próbáltam emlékezni, de egyszerűen nem ment.Képtelen voltam rá.Gondoltam majd csak egy idő után elmúlik ez a hiányérzet, s így hagytam, hogy teljenek a napok, hetek, hónapok.
****
Május: Nem bírtam tovább...Tudni akarom!Tudnom kell, hogy ki, vagy mi az ami hiányzik az életemből.3 hónap elteltével minden egyes napon egyre tudatosult bennem, hogy ez az érzés nem olyan ami egy kettőre elmúlik.Sőt!Minden napon egyre kínzott....
Anya volt az egyetlen, akiben abban az állapotban megbíztam.Úgy gondoltam, rögtön suli után leülök anyával és megbeszélem a dolgokat.Egész nap ideges voltam, hogy mikor szabadulok a suliból.Minnél hamarabb tiszta vizet akartam önteni a pohárba.
Mikor kicsengettek, lehajtott fejjel kirohantam a könyveimmel a suliból és egyenesen hazafelé vettem az irányt.Ahogy szinte már szaladtam az úton, nekiütközetem valakinek és a könyveim a földre hullottak.:
-Bocsi, elnézést az én hibám volt!Hadd segítsek!-kapkodta össze a könyveim egy részét a kedves idegen.
-Semmi baj csak....-és akkor felálltam és rápillamtottam az uatmban álló lélegzetelállító fiúra.Gyönyörű kék szemei voltak és nagyon ismerősen csengett kicsit magas és egyben nyugtató, lágy hangja.Egy hirtelen mozdulattal átnyújtotta nekem a könyveimet.
-Bocsi de,...nem találkoztunk mi már valahol?Olyan ismerős vagy valahonnan.
-Biztos vagyok benne, hogy nem ismerjük egymást, de hogyha most megbocsátassz, akkor én mennék is.-közölte velem a tényeket és ekkor egy kis csüggedtség ült ki az arcára és látszott, hogy titkol valamit, s rögtön el is viharzott.
Egész úton haza felé azon gondolkodtam, hogy ki lehett az a fiú, hogy ennyire ismerős nekem.Otthon egyből anyának szegeztem a kérdéseimet:
-Anya kérlek őszintén válaszol!Van még valaki akit, valamiért nem ismertem meg...tudod?
-Nem!Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs senki kicsim!-láttam anyán, hogy titkolózik.Mikor egyenes választ kaptam, nem is faggattam tovább anyát, felvágtattam a szobámba, és keresgélni keztem, hátha találok valamit.Átlapoztam a régi füzeteimet és a naplómat.A naplómba vagy 16 oldalon keresztül egy személyről áradoztam/álmodoztam.Louis.Szívecskék a neve körül.Louis.Egész nap ez a név járt a fejembe és az a fiú akivel aznap összefutottam.Hát ez a neve...Louis.Gyönyörű név.
Másnap, mikor kijöttem ott állt Louis a falnak támaszkodva.
-Louis?-rámutattam és felé vettem az irányt.
-Hát emlékszel rám?-s láttam, hogy felderül az arca.
-Nem mondhatnám de...-azzal szakította félbe a mondatomat, hogy megragadta a ával kezemet és magával rántott.
-Hova viszel?-kíváncsiskodtam, de viszont nem ellenkeztem.
-Hozzám.-és ő komoran nézte az utat.
Pár perc séta után megérkeztünk egy házhoz.Bementünk.Mikor beléptem, egyfajta ismerős érzés fogott el.Mintha már jártam volna már ott.Bevitt a szobájába.A falon közös képeink voltak.
-(T/N) én a barátod voltam.Én vezettem azt a kocsit.Én megúsztam pár karcolással, de te amnéziát kaptál.Magamat okoltam a történtek miatt, ezért ezt éreztem a legmegfelelőbb pillanatnak, hogy kilépjek az életedből.Mindenkinek szóltunk, hogy tegyenek úgy, mintha nem is léteztem volna.-én eközben a képeket nézegettem és pár könnycsepp gördült ki a szememből.
-Tegnap épp arra jártam, de neked muszáj volt belém botlanod, ma pedig már túlságosan hiányoztál és nem bírtam magammal.Látnom kellett téged!-ekkor már szabály szerűen sírtam.Volt közöttünk legalább 6 lépés távolság.Egyszer csak nem tudom, mi ütött belém, de odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Hiányoztál!-súgtam oda neki.Ekkor elhajoltam tőle, s ezután csókban forrtunk össze.
A nap további részét Louis szobájában töltöttük egymáshoz bújva és beszélgettünk az elmúlt 5 hónap 'eseményeiről'.Egyszer csak azt éreztem, hogy elmúlt az a hiányérzet.
-Soha többé nem akarlak elveszíteni.-mondta Louis és szorosan átkarolt....:)
R*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése