~Summer Love~/Zayn/

Nem hiszem el.Nem hiszem el, hogy máris vége ennek a csodálatos nyárnak.Erre a nyárra a barátomhoz költöztem Zaynhez.Olyan csodálatos volt.Minden napot eltölteni a világ legjobb pasijával.De vége.Most legalább 3 hétig nem látjuk egymást.Szörnyű érzés pakolni a cuccaimat.
Zayn a konyhában állt és bámult ki az ablakon.Próbálta leplezni a szomorúságát, de szegénykémnek nem sikerült.Gyűlölök most hazautazni anyámék esküvője miatt.Amióta anyámnak van ez a palija egyszerűen elviselhetetlen ott a környezet.Ki nem állhatom azt a csávót!!
Zayn óvatosan közeledett hozzám, hátulról átkarolt, erre eldobtam a táskámat.
-Muszály menned?-kérdezte már-már elcsukló hangon.
-Kénytelen vagyok.-mondam, majd megfordultam és hozzábújtam Zaynhez.
-Nem bírom ki azt a 3 hetet!Szörnyen fogsz hiányozni!
-Muszály haza mennem!Csak nem lakhatok itt nálad életem végéig!Az már olyan lenne, ha rajtad élősködnék.Most 3 hétre el kell hazamegyek, lezajlik az esküvő, azután minden erőmmel azon leszek, hogy lakást találjak a közelben..-próbáltam erős maradni, de a búcsúzkodás engem is teljesen a padlóra küldött.
Zayn kivitt a reptérre csomagolás után, és ott is hosszas búcsúzkodás után könnyes búcsút vettünk egymástól....
                                                                                  *******
Még 1 hét van hátra...
Mikor hazautaztam, nem számítottam rá, hogy ekkora lesz a sürgés forgás.Az esküvő után még volt 1 hét.Anya csak marasztalni akart.Nehezen, de beadtam a derekamat.Zayn már túlságosan hiányzott.Igaz minden nap beszéltünk telefonon, de az nem olyan volt, mitha itt lenne vele.
Abban az 1 hétben, lakás-és munkakereséssel töltöttem napjaim nagy részét.
Egy napon anyáék elmentek otthonról, ezért csak otthon maradtam egyedül.Nem szeretek egyedül lenni. Főleg, hogy vihar is volt.Fenn ültem a szobámban.És a TV-t néztem, mikor egyszer csak elment az áram.A telefonommal világítva lementem a földszintre és kerestem egy elemlámpát.Nagy nehezen kinyitottam a főkapcsoló dobozát,A sok vezeték között nem tudtam eligazodni.Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki átkarol hátulról és felkapcsolja a kapcsolót.Annyira megijedtem, hogy nem néztem meg, hogy ki az, automatikusan ellöktem magamtól, majd neki dobtam az elemlámpát.Mikor kinyitottam a szemem, nem hittem nekik.Zayn állt ott előttem.
-Hát drágám ez nem talált!-próbált volna közeledni hozzám, de nem engedtem neki.
-De magadnál vagy Zayn?Halálra rémisztettél te nemnormális!-üvöltöttem.
-Azért jövök ide, hogy meglepjelek és te így reagálsz?
-Hát igen képzeld el, hogy így reagálok!Valhogy máshogy is meglephettél volna!-még mindig tartottam a 3 lépés távolságot.
-De...már nem bírtam ki!Annyira hiányoztál!És bocsánat..lehet, hogy tényleg nem ez volt a legjobb ötletem.-mentegetőzött.
-Talán pont ez az.Hogy sosem találkozunk!Én nem lehetek mindig veled, ahogy te sem velem!Ez így nem lesz jó...-haraptam el a mondat végét és hátat fordítottam.
-Te...te..most szakítassz velem?Dehát...
-Így lesz a legjobb mind a kettőnknek!Ez így nem állapot!-vágtam bele mondandójába.
-Akkor ennyi volt?-kérdezte teljesen lesápadtan.
-Most menyj el Zayn kérlek...-ekkor már elcsuklott a hangom és egy könnycsepp gödült ki a szememből, de gyorsan letöröltem és a földre szegeztem a tekintetemet, hogy ne lássa, hogy mennyire fájt ezt kimondanom.
-Azt tudd, hogy n mindig is várni fogok rád!-Ez volt Zayn utolsó szava, és ekkor láttam utóljára....
R*

~Moments /-Niall-/

• ~Igazából egy átlagos lány vagyok,nem tudtam ki/mi az a One Direction..Fogalmam sem volt róla,hogy mi az,de nem is bántottam őket semmivel.Semmi bajom nem volt velük.A legjobb barátnőm Jade nagyon bele volt habarodva az 1D-s Harry-be:) Én nem tartottam helyesnek de nem gondoltam,hogy közlöm vele,még a végén megbántom a kis lelki világát.Csak az LB-m,meghallgattam minden hablatyolását,álmait,ábrándozásait.Végig hallgattam és bólintottam,mondván " figyelek " . 

•   Egy nap jókedvűen mentem haza,az ottani bolt  mellett Jade-del és beszélgettünk hol teljesen apró dolgokról,hol az élet nagy problémáiról..Volt egy hely ahol mindig leültünk egy kicsit beszélgetni.Ránéztem az órámra,és gyorsan elkezdtem mondani,hogy mennem kell késésben vagyok.Még egy kicsit maradtam,amikor kaptam a telefonomra egy SMS-t amiben az állt: Gyere azonnal,meg kell beszélnünk valamit. Anyától jött.Nagyon megijedtem,hogy mi lehet a baj.

 Siettem haza.. Gyorsan elbúcsúztunk Jadey-vel és rohantam. Egész úton az járt a fejembe,hogy vajon mit akarhat Anya. Amint beestem a bejárati ajtón láttam,hogy a nappaliban ül  anya,apa,és a testvérem Dante:) -6éves-

-Végre ,hogy hazaértél,mi tartott ilyen sokáig?
-Jó,jóó. Bocsánat.Mi a probléma?
-El kell apáddal mondanunk valamit,lehet,hogy nem fog tetszeni..
 *ez után a mondat után nagyon megijedtem..nemtudtam,mi következhet most.

-De mi az? lesz egy testvérünk? Ideköltözik a nagyi? Valaki beteg?
-Nem,nem Isten ments!Hát igazából..költözünk..

-HOVA? MIKOR?MIÉRT?NEEEEEEEEEEEEE..Ezeket a mondatokat ismételgettem folyamatosan.. 

Aztán már csak megkérdeztem,hogy hova költözünk egyáltalán?
Anya azt válaszolta Londonba keresztanyuékhoz...


*Nagyon meglepődtem...*

Másnap mentem iskolába és Jade-nek számoltam be az eseményekről..

Először sírva fakadt,mondván,hogy elköltözünk majd elkezdett papolni nekem,hogy milyen jó lesz nekem,hogy a fiúkkal fogok egy városban lakni..Én kevésbé örültem ennek.

~A költözés  napja jött,Jade átjött elbúcsúzni..ez volt a legnehezebb..tőle elköszönni,de megígértem neki,hogy fogjuk tartani a kapcsolatot,és mindig írok majd neki.:) És mindenféleképpen beszerzek majd neki valami 1D-s cuccot (:


Egy nap már kintről csodáltam a gyönyörű kilátást a szobám erkélyéről:) Imádtam a naplementét,a Big Ben-t..A London Eye-t és a piros telefonfülkéket is:D


Egy nap betértem suli után a kedvenc kávézómba a  Starbucks-ba:) Fogalmam sem volt,hogy hogyan kell kérni,de gondoltam valamit érek az enyhe angol tudásommal.Kikértem a Latté-mat.Indulnék kifele mikor 100km/h-s sebességgel belémjön egy 170centi körüli, szőke hajú szemüveges fiú.A kávémat a pólóm itta meg helyettem, nem mondom milyen meleg volt. Legszivesebben megetettem volna vele a poharat, de amikor meghallottam az ismerős  hangon, hogy I'm so sorry , és levette a szemüvegét, belenéztem a szép kék szemébe és ismerős volt..Rájöttem,hogy ez a híres Niall Horan,akiről Jade annyit áradozott.
Sikítani nem akartam, lesírt a szeméről a könyörgés, hogy ne leplezzem le. 'Wait me outside' azaz várj meg kint, ennyit mondott, majd tovább ment. Azt hittem álmodok, de nem. Valóság volt. Ki se értem még a kávézóból, de valaki megragadta a karom és autóba ültetett.A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy Niall Horan ül mellettem. Egy hosszas beszélgetés után megkértem, hogy vigyen el a szállodába, ahol laktam. Kiszálltam az auóból, megköszöntem a fuvart, ő viszont elkérte a számom, amit meg is adtam neki. Össze-vissza ugráltam örömömben. Még 2 napom volt Londonban. Másnap fel is hívott reggel, és egy sétára mentünk egy nagyon eldugott helyen. Beszélgettünk mindenről, szokások, kisebb titkok. Többek között megdicsérte az angolom, amin elmosolyodtam, és még a szemem is megdicsérte. Nagyon udvarias, tisztelettudó férfiként viselkedett, de volt egy pont, ahol elszakadt a cérna, és megcsókolt. Megszűnt minden körülöttem, talán még a szívverésem is a felére csökkent. Nem tartott tovább egy percnél, de örökkévalóságnak tűnt. Későre járt már, és elvitt ismét a hotelba. Elköszönt ugyancsak egy érzelmes csókkal, és ekkor láttam utoljára Niall-t...

*P

~Stand Up~ /'Harry'/

~ Anyukám halála után szörnyen magamba fordultam.. Egy-két évig tűrtem majd rájöttem,hogy egy roncs vagyok,nem éreztem értelmét az életemnek,gondoltam elkezdek egy naplót.. De nem akármilyen naplót akartam,olyat amit ha egyszer már nem leszek akkor is megtudja akárki nézni.Így a Tumblr-nél maradtam.Megcsináltam tehát a fiókomat,rengeteg időt töltöttem posztolással,lettek olyanok akik felfigyeltek rám voltak olyanok is akik csak annyit mondtak,hogy " na a vágdosós szajha ". Lehet,hogy nem mutattam ki de szörnyen esett..Minden ilyen bántás/rossz szó a lelkembe tiport.. Az egyetlen dolog amit a blogoláson kívül megszerettem az a One Direction híres fiúbandából ---> Harry Styles.  úgy éreztem ő adja a reményt,hogy felkeljek,lefeküdjek,míg tudtam,hogy ő neki halvány lila gőze sincs arról,hogy ki is vagyok én.. De hát miért is ismerne *gondoltam * a sok százezer rajongó közül pont engem.
                                                                   ***
 Egy nap,gondoltam regisztrálok TWITTERRE,hogy nyomon követhessem az én drága Haroldomat: ) Rengeteg problémám volt..Volt,hogy gyógyszereztem magam,ittam,vágtam magam.. És mind ez senkit nem érdekelt. Nemigazán voltak barátaim,egyedül a zenébe és a Tumblr-be menekültem.Sokáig követtem Harry-t és nagy vágyam,volt,hogy egyszer hátha megismer.. Végre megtudná,hogy ki vagyok,de hát gondoltam miért is pont engem,amikor egy "átlagos " lány vagyok..csak nagyobb bajokkal..   Álmodoztam,mert megtanított Harry álmodni.Reménykedve néztem meg minden nap előtt a TWITTEREMET amin általában nemsok változás volt.. Mindenki csak annyit kérdezett : Miért csinálod ezt magaddal? Mire jó ez neked? Miért kínzod magad? Ne tedd ezt..! Már lassan több lett az aggódó arc,ahány embert ismertem régebben.
                                                             ***

Egyik nap szörnyű fejfájással ,szédüléssel keltem.Nem éreztem a végtagjaim,nagyon megijedtem.. Befutott apukám a szobába,és megijedt... *kórházba kerültem* Arra ébredtem,hogy sok ismeretlen,ijesztő arc,nővérek,orvosok,ápolónők jajveszékelnek körülöttem. Egyik percben megpillantottam- a még álmos,gyenge látásommal- egy jóképű gondör hajú fiút.. Azthittem képzelődök,biztos a sok gyógyszer de nem. Gyengéden megsimogatta az arcom,majd kérdezte,hogy jól vagyok-e. Annyit feleltem,hogy fogjuk rá. Nagyon levoltam képedve,látván életem értelmét.. Harry Styles-t amint karjaival engem ölel. Kimondhatatlan érzés volt.Azthittem az ölébe ugrok,de visszatartottak a csövek,infúziók. Majd megkérdeztem,hogy végülis hogy kerül ő ide-hebegve habogva- azt felelte,rám talált TWITTEREN. El sem tudtam képzelni,hogy valóra vált az én kis álmom.. Meglátta a kezem,hogy szét volt vágva.. Azóta egy ideig nála lakhattam. Egy nyugis villába költözött velem. Nagyon megszerettem,még jobban mint eddig.. Egy nap amikor hazaengedtek a kórházból eljött értem,és mint pszichológusom kezelt,foglalkozott,törődött velem,mint még senki más soha.. És kimondhatom,ő állított fel a pokolból szinte,neki köszönhetek mindent.Majd megölelt és forrón megcsókolt,úgy éreztem ő már az enyém..:)


*P

~Everything About You~/Louis/

Február: 2 hónappal ezelőtt egy autóbalesetem volt, melynek köszönhetően amnéziám lett.Egyáltalán nem emlékeztem semmire az életemből.Mára már megismerkedtem újra a barátaimmal, rokonaimmal, tanáraimmal, osztálytársaimmal(újra), de valahogy éreztem, hogy valami vagy valaki hiányzik az életemből.Akármeddig törtem rajta a fejemet, próbáltam emlékezni, de egyszerűen nem ment.Képtelen voltam rá.Gondoltam majd csak egy idő után elmúlik ez a hiányérzet, s így hagytam, hogy teljenek a napok, hetek, hónapok.
                                                                      ****
Május: Nem bírtam tovább...Tudni akarom!Tudnom kell, hogy ki, vagy mi az ami hiányzik az életemből.3 hónap elteltével minden egyes napon egyre tudatosult bennem, hogy ez az érzés nem olyan ami egy kettőre elmúlik.Sőt!Minden napon egyre kínzott....
Anya volt az egyetlen, akiben abban az állapotban megbíztam.Úgy gondoltam, rögtön suli után leülök anyával és megbeszélem a dolgokat.Egész nap ideges voltam, hogy mikor szabadulok a suliból.Minnél hamarabb tiszta vizet akartam önteni a pohárba.
Mikor kicsengettek, lehajtott fejjel kirohantam a könyveimmel a suliból és egyenesen hazafelé vettem az irányt.Ahogy szinte már szaladtam az úton, nekiütközetem valakinek és a könyveim a földre hullottak.:
-Bocsi, elnézést az én hibám volt!Hadd segítsek!-kapkodta össze a könyveim egy részét a kedves idegen.
-Semmi baj csak....-és akkor felálltam és rápillamtottam az uatmban álló lélegzetelállító fiúra.Gyönyörű kék szemei voltak és nagyon ismerősen csengett kicsit magas és egyben nyugtató, lágy hangja.Egy hirtelen mozdulattal átnyújtotta nekem a könyveimet.
-Bocsi de,...nem találkoztunk mi már valahol?Olyan ismerős vagy valahonnan.
-Biztos vagyok benne, hogy nem ismerjük egymást, de hogyha most megbocsátassz, akkor én mennék is.-közölte velem a tényeket és ekkor egy kis csüggedtség ült ki az arcára és látszott, hogy titkol valamit, s rögtön el is viharzott.
Egész úton haza felé azon gondolkodtam, hogy ki lehett az a fiú, hogy ennyire ismerős nekem.Otthon egyből anyának szegeztem a kérdéseimet:
-Anya kérlek őszintén válaszol!Van még valaki akit, valamiért nem ismertem meg...tudod?
-Nem!Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs senki kicsim!-láttam anyán, hogy titkolózik.Mikor egyenes választ kaptam, nem is faggattam tovább anyát, felvágtattam a szobámba, és keresgélni keztem, hátha találok valamit.Átlapoztam a régi füzeteimet és a naplómat.A naplómba vagy 16 oldalon keresztül egy személyről áradoztam/álmodoztam.Louis.Szívecskék a neve körül.Louis.Egész nap ez a név járt a fejembe és az a fiú akivel aznap összefutottam.Hát ez a neve...Louis.Gyönyörű név.
Másnap, mikor kijöttem ott állt Louis a falnak támaszkodva.
-Louis?-rámutattam és felé vettem az irányt.
-Hát emlékszel rám?-s láttam, hogy felderül az arca.
-Nem mondhatnám de...-azzal szakította félbe a mondatomat, hogy megragadta a ával kezemet és magával rántott.
-Hova viszel?-kíváncsiskodtam, de viszont nem ellenkeztem.
-Hozzám.-és ő komoran nézte az utat.
Pár perc séta után megérkeztünk egy házhoz.Bementünk.Mikor beléptem, egyfajta ismerős érzés fogott el.Mintha már jártam volna már ott.Bevitt a szobájába.A falon közös képeink voltak.
-(T/N) én a barátod voltam.Én vezettem azt a  kocsit.Én megúsztam pár karcolással, de te amnéziát kaptál.Magamat okoltam a történtek miatt, ezért ezt éreztem a legmegfelelőbb pillanatnak, hogy kilépjek az életedből.Mindenkinek szóltunk, hogy tegyenek úgy, mintha nem is léteztem volna.-én eközben a képeket nézegettem és pár könnycsepp gördült ki a szememből.
-Tegnap épp arra jártam, de neked muszáj volt belém botlanod, ma pedig már túlságosan hiányoztál és nem bírtam magammal.Látnom kellett téged!-ekkor már szabály szerűen sírtam.Volt közöttünk legalább 6 lépés távolság.Egyszer csak nem tudom, mi ütött belém, de odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Hiányoztál!-súgtam oda neki.Ekkor elhajoltam tőle, s ezután csókban forrtunk össze.
A nap további részét Louis szobájában töltöttük egymáshoz bújva és beszélgettünk az elmúlt 5 hónap 'eseményeiről'.Egyszer csak azt éreztem, hogy elmúlt az a hiányérzet.
-Soha többé nem akarlak elveszíteni.-mondta Louis és szorosan átkarolt....:)
R*

More Than This.:// -Liam-

~Az  a nagy helyzetem,hogy bajban vagyok..Van egy csodálatos barátnőm ~TE~,de az az igazság,hogy ő még csak 15 éves.Mellette,van egy komoly kapcsolatom a nyugis,gyönyörű göndör szépséggel Danielle Peazer,a jól ismert Dani:)Nagyon szeretem de rendkívül elfoglalt..Egyre kevesebbet foglalkozunk egymással,és így ismerkedtem meg a szép egyenes szőke hajú directioner lánnyal.Nagyon szeretem de Danielle-t is.. A bájos arckifejezés a mosoly,a csók ahogy ránézek..Azthiszem beleszerettem.Furcsálltam,és a fiúk is ,hogy directioner a barátnőm.Ugyanolyan lányok,szeretem,hogy ő nem rajong,nem őrül meg ha megölelem nyilvánosan,és nagyon szomorú,hogy nem nagyon találkozhatunk mert Danielle.. Egy nap megkérdezlek téged,hogy mit gondolsz,elmondjam-e?
*Belépsz Liam szobájába*
-Szia drága:)
-Szia..Félek,ma lesz az a nap,amikor elmondom,vajon mit fog mondani?!!!
*Leültök a kanapéra,közben a háttérben nagy a sürgés-forgás*
-Na akkor mit tegyek? Elmondjam?
-Liam,tudnia kell..
http://60.img.v4.skyrock.net/3584/87423584/pics/3152903278_1_14_NI1UG57l.gif

*Liam elmondta Daninek.*

~Később találkoztok,neked rendkívüli lelkiismeret furdalásod van,felhívod Liamet,hogy mi van vele..Mondja,hogy nem ér rá,ez most fontos..Te arra gondolsz,hogy mi van ha Danielle-t választotta,miért is kellene neki egy 15 éves fruska..de nem vagy biztos semmiben,meghallgatod a kedvenc 1D számaid,és a párnát bújod.Később kopognak. Liam az. Megkérdezed,hogy ment..:  - Hát..
                                                                                                           - Ugye Danielle-t választottad? Nem kellek neked.
                                                                                                            *Liam hallgat*
 Nagyon megijedsz,nemtudod mi lesz most veled,nagyon szeretted..

Liam elviharzik,és bejelenti,hogy majd hív..

 A lány :)
|
|
|
|
|






ha szeretnétek,hogy folytassam megjegyzest:o!:)

*P