- ~Igazából egy átlagos lány vagyok,nem tudtam ki/mi az a One Direction..Fogalmam sem volt róla,hogy mi az,de nem is bántottam őket semmivel.Semmi bajom nem volt velük.A legjobb barátnőm Jade nagyon bele volt habarodva az 1D-s Harry-be:) Én nem tartottam helyesnek de nem gondoltam,hogy közlöm vele,még a végén megbántom a kis lelki világát.Csak az LB-m,meghallgattam minden hablatyolását,álmait,ábrándozásait.Végig hallgattam és bólintottam,mondván " figyelek " .
- Egy nap jókedvűen mentem haza,az ottani bolt mellett Jade-del és beszélgettünk hol teljesen apró dolgokról,hol az élet nagy problémáiról..Volt egy hely ahol mindig leültünk egy kicsit beszélgetni.Ránéztem az órámra,és gyorsan elkezdtem mondani,hogy mennem kell késésben vagyok.Még egy kicsit maradtam,amikor kaptam a telefonomra egy SMS-t amiben az állt: Gyere azonnal,meg kell beszélnünk valamit. Anyától jött.Nagyon megijedtem,hogy mi lehet a baj.
Siettem haza.. Gyorsan elbúcsúztunk Jadey-vel és rohantam. Egész úton az járt a fejembe,hogy vajon mit akarhat Anya. Amint beestem a bejárati ajtón láttam,hogy a nappaliban ül anya,apa,és a testvérem Dante:) -6éves-
-Végre ,hogy hazaértél,mi tartott ilyen sokáig?
-Jó,jóó. Bocsánat.Mi a probléma?
-El kell apáddal mondanunk valamit,lehet,hogy nem fog tetszeni..
*ez után a mondat után nagyon megijedtem..nemtudtam,mi következhet most.
-De mi az? lesz egy testvérünk? Ideköltözik a nagyi? Valaki beteg?
-Nem,nem Isten ments!Hát igazából..költözünk..
-HOVA? MIKOR?MIÉRT?NEEEEEEEEEEEEE..Ezeket a mondatokat ismételgettem folyamatosan..
Aztán már csak megkérdeztem,hogy hova költözünk egyáltalán?
Anya azt válaszolta Londonba keresztanyuékhoz...
*Nagyon meglepődtem...*
Másnap mentem iskolába és Jade-nek számoltam be az eseményekről..
Először sírva fakadt,mondván,hogy elköltözünk majd elkezdett papolni nekem,hogy milyen jó lesz nekem,hogy a fiúkkal fogok egy városban lakni..Én kevésbé örültem ennek.
~A költözés napja jött,Jade átjött elbúcsúzni..ez volt a legnehezebb..tőle elköszönni,de megígértem neki,hogy fogjuk tartani a kapcsolatot,és mindig írok majd neki.:) És mindenféleképpen beszerzek majd neki valami 1D-s cuccot (:
Egy nap már kintről csodáltam a gyönyörű kilátást a szobám erkélyéről:) Imádtam a naplementét,a Big Ben-t..A London Eye-t és a piros telefonfülkéket is:D
Egy nap betértem suli után a kedvenc kávézómba a Starbucks-ba:) Fogalmam sem volt,hogy hogyan kell kérni,de gondoltam valamit érek az enyhe angol tudásommal.Kikértem a Latté-mat.Indulnék kifele mikor 100km/h-s sebességgel belémjön egy 170centi körüli, szőke hajú szemüveges fiú.A kávémat a pólóm itta meg helyettem, nem mondom milyen meleg volt. Legszivesebben megetettem volna vele a poharat, de amikor meghallottam az ismerős hangon, hogy I'm so sorry , és levette a szemüvegét, belenéztem a szép kék szemébe és ismerős volt..Rájöttem,hogy ez a híres Niall Horan,akiről Jade annyit áradozott.
Sikítani nem akartam, lesírt a szeméről a könyörgés, hogy ne leplezzem le. 'Wait me outside' azaz várj meg kint, ennyit mondott, majd tovább ment. Azt hittem álmodok, de nem. Valóság volt. Ki se értem még a kávézóból, de valaki megragadta a karom és autóba ültetett.A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy Niall Horan ül mellettem. Egy hosszas beszélgetés után megkértem, hogy vigyen el a szállodába, ahol laktam. Kiszálltam az auóból, megköszöntem a fuvart, ő viszont elkérte a számom, amit meg is adtam neki. Össze-vissza ugráltam örömömben. Még 2 napom volt Londonban. Másnap fel is hívott reggel, és egy sétára mentünk egy nagyon eldugott helyen. Beszélgettünk mindenről, szokások, kisebb titkok. Többek között megdicsérte az angolom, amin elmosolyodtam, és még a szemem is megdicsérte. Nagyon udvarias, tisztelettudó férfiként viselkedett, de volt egy pont, ahol elszakadt a cérna, és megcsókolt. Megszűnt minden körülöttem, talán még a szívverésem is a felére csökkent. Nem tartott tovább egy percnél, de örökkévalóságnak tűnt. Későre járt már, és elvitt ismét a hotelba. Elköszönt ugyancsak egy érzelmes csókkal, és ekkor láttam utoljára Niall-t...
*P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése